az a ferfi ult csak orakon at a semmibe revedve es az eleten gondolkodott. addig ertelmetlennek tuno regi emlek-foszlanyokba kapaszkodva probalta osszerakni jelentektelen eletenek az egyes daarabjait. emlekezett amikor meg nem volt senkije. fiatal kolyok volt es mindennap elkepzelte hogy egyszer majd lesz mellette egy lany aki szeret ot. egy olyan lanyt kepzelt el , aki ot onnonmagaert szereti. elkepzelte ahogy a lany kimondja a nevet. ``krisztian`` es neha elkepzelte ahogy a lany szerelmes pillantasaval ratekint es azt mondja`` szeretlek``
emlekezett hogy milyen borzasztoan maganyosnak erezte magat, mert nem volt kepes egy valamire valo kapcsolatot kialakitani egy nonemu lennyel. a magany neha annyira ratelepedett a fiura hogy mozdulnin sem volt kepes. zsibbaszto mentalis bodulat volt az ifjukora. csak akkor erezte magat tarsasagban ha egy alak vagy kep megihlette olyankor aztan ejjeleken at rajzolgatott, festegetett, verseket irt. oh igen. a modern tarsadalom hajotorottje volt aki eveeken at hanykolodott a modern tarsadalomnak csufolt holt tengeren. neha el el uszott melette egy nonemu leny de sosem talalt ra arra a tekintetre akit olyannyiszor elkepzelt.
az a fiu tulsagosan erzekeny volt ahoz hogy eleg menonek tunjon egy fiatal lany szemeben , akibe a rendszer mar belekodolta az alfahim szeru kriplik utan valo ahitozast
olyan sokaig volt egyedul hogy amikor lehetosege volt egy komolyabb emberi kapcsolatot letesiteni mar nem voltak igenyei. legalabbis akkor meg nem tudta hogy vannak. jo volt neki barki aki elfogadta , csak ne rugjon bele, csak ne dobja el mint egy darab szart. belekezdett hat a szanalmas kis eletenek a felnottszakaszaba. egyre masra jottek mentek a lanyok. azokat kesobb felvaltottak az asszonnyok de szeretni igazan senki sem tudta. talan ha magaba nezett volna a fiu lathatta volna hogy milyen sulyos onertekelesi gondjai vannak. intelligensnek hitte magat mert masok annak veltek pedig nem volt az csak maskepp gondolkodott. erzelmileg fejlettnek hitte magat pedig csak a sajat nyomorusagan hatodott meg ujra es ujra.
olyan erosen ahitozott hogy szeressek hogy nem vette eszre a tenyt: mikozben ot nem szerettek , o sem szeretett senkit. kedves intellektualis fiu volt aki barkivel eltudott kedelyesen beszelgetni . mindenkihez volt egy jo szava. segitett a szegenyeken es felsegitette a foldon fekvot. odabenn melyen belul azonban mindenkinel tobbre tartotta magat. a felsobbrenduseg erzese atok is lehet vagy ajandek. valoszinuleg lehetett volna ajandek is..
kappcsolataiban mind egyre csak uresseget talalt. ujra igenyei voltak de nem ugyanazok mint korabban. a fogyasztoi tarsadalom pumpalta egoja poffeszkedett az amugy velhetoleg tiszta lelken es a korulotte levo emberek elvarasai lassan elzartak nala a tisztanlatas utolso csatornajat is. sok ev eltelt es neha azt gondolta hogy taalan nem is a sajat eletet eli. talan ez egy rossz vicc csak es meg meg sem szuletett. legalabb egymilliard potencialis tarsnak valo szemely leledzett a foldon es senkivel nem tudott ugy osszekapcsolodni ahogy szerette volna
gyermekere pillantvan joleso erzes toltotte el es probalta elnyomni a szive segelykialtasait. azt gondolta ennek igy elegnek kell lennie. nincs szerelem mi butit majd vegul megol. kotelessegtudat van. vigyazz a csaldodra erzes van. alapjaban veve boldog volt az eletevel de inkabb mondjuk ugy hogy elegedett. azonban soha nem tudta figyelmen kivul hagyni azt a fiatalkoraban novesztett emberi reszet ami azota is csak varta hogy egyszer egy no ugy mondja ki a nevet hogy athassa a ferfi irant erzett szerelme. hogy valakinek o legyen a szupermen, a nagy o. ez a sovargas kirekeszteni latszott ot a sajat eletebol. a megvalosulatlan almok remenytelenseggel toltottek el es akarhany kapcsolata is lehetett semmi nem tudott mar segiteni rajta. 35 eves voltlassan es ugyanolyan maganyosnak erezte magat mint tinedzser koraban. voltak gyermekei es egy huseges parja. de mikor fiatal volt anyja es testverei. mindenkit szeretett de ezek az embereknek nem az volt a rendeltetesuk hogy az o nevet mondogassak bargyu szerelmittas hangon. a parja huseges volt es korrekt. de ha valaki egy napon beallitott volna es kozolte volna a ferfival hogy az elete parja valojabn nem is ember csak egy robot valoszinuleg minden fentartas nelkul elhitte volna. hosszu ido utan kenytelen volt beismerni onmaganak hogy ez a kapcsolat sem fogja soha bevaltani a gyermekkorabban felalitott elkepzeleset. az az elet amirol anno almodott mar sosem valosulhatott meg. meg mindig egyedul hanykolodott az atkozott babok kozott. talan o is csak egy babu volt mint a tobbi selejt. talan csak egy jelentektelen resze volt a sopredeknek akik hangzatos kifejeseket alkottak hogy onnonmagukat es a rendszert ajnarozzak de ha ugy alakult egymast irtottak...gyerekek es artatlan emberek hullottak mint a legyek es szegyelte magat hogy a szive szakad csak mert valaki nem mondja neki a nevet ugy ahogy o szerette volna
es megis. o meg mindig sovargott.a lehetosegeit mar reg kiirtotta vagy felelte de az almodozast sosem lett volna kepes abbahagyni. hosszu utat tett meg az a fiu. felnotte erett; az utjan haladt amirol azt gondolta hogy haladnia kell. egyszer visszanezett es mar nem latta az otthonat jelento ismeros fenyeket. mikor gyermek volt azt hitte egyszer majd valami fontosat fog csinalni.valamit alkotni fog aminek ertelme van, ami valakit megerint de csak a magany nevu erzesben ert el ritkasagszamba meno jartassagot. felemlte volna a kezet hogy a kozepso ujjat kinyujtva bemutasson a vilagnak ami becsapta es megnyomoritotta de mar senki nem figyelt ra
